Richard Morgan nevével először az endless.hu-n találkoztam, The Steel Remains című könyve kapcsán.  Itt olvastam, hogy az írónak van sf-noir regénye, mit regénye, regény folyama.

Mikor rákerestem a Valós Halál-ra, igen ütős fülszövegeket olvastam a neten róla. Következő mozdulatom az volt, hogy bevágtam az asszony bookline-os könyvespolcára, hogy ez majd kell.

Eltelt néhány hónap, és bekeveredtünk kedvenc Anime könyvesboltunkba (azért kedvenc, mert 1 perc sétára van a lakástól) nézelődni, amikor megláttam a Valós Halált és a Törött Angyalokat. Feleségem rögtön mondta, hogy vegyem meg bátran. Dacolva az elemekkel megvettem, de olyan szerencsésen választottam ki, hogy melyik az első kötet, hogy a Törött Angyalok lett belőle.

Nem mintha gond lenne, mert azóta megvettük az első és harmadik részt is – természetesen a harmadikat sikerült előbb beszerezni és elolvasni – és nyugodt szívvel állítom, külön-külön is olvashatók a történetek. Bár a Valós Halál még hátra van. (azóta ezen is túl vagyok)

A három könyvet az egyszerűség kedvéért nevezzük Takeshi regényeknek. Mert így hívják a főszereplőt. Pontosabban Takeshi Kovacsnak. A Kovacs név és a regényekben felbukkanó magyar nevek onnan jönnek, hogy Morgan az egyetemi évei alatt, összeismerkedett egy magyar emigráns fiával, akit így hívtak. Már mint Kovácsnak. És ez rettentően tetszett neki. Még szerencse, hogy nem Orsóssal találkozott.

A főszereplő, egy levitézlett egykori kommandós, akinek tele lett a töke azzal, hogy minden nap az életét viszi a vására, kilép az Alakulattól. Saját sorsát kezébe véve, szerencsét próbál bűnözőként, zsoldosként, vagy magánynyomozóként. Ahogy a könyvekből meg tudjuk, annyira nincs a saját kezében a sorsa, mindig valamilyen hatalmasság sakk táblájára keveredik, ahol ő a csali, vagy az adú ász. De az biztos, hogy tipikus lúzer, minden féle high-tech cuccal felspécizve, és a világ legkeményebb katonai kiképzésével a háta mögött.

A világ nagy előrehaladott, igazi cyberpunk. Az embereknek tudattokjuk van, melyet halálukkor átültetnek egy másik testbe, és élnek, mint Marci hevesen. A klónozott, vagy mások által levetett testeket a könyvben úgy veszik, hordják az emberek, mint mi a ruháinkat. Ráadásul a testeket át meg átszövi a különböző beültetet mütyük huzalozása. Morgan világában nem repkednek űrhajók az űrben (kivéve a gyarmatosító és a rendszer hajókat), mert tűnyalábbal átlövik az emberek tudatát egy másik bolygóra. Úgy képzeld el, mint amikor a wifi-s laptopra lehúzod a legújabb Harry Pottyer kalóz változatát. Annyi a különbség, hogy itt az emberi tudatot lövik fel az éterbe, és a kiindulási ponton marad egy üres testburok, míg az érkezési ponton előkészítenek egy másikat, ahová majd letöltődsz.

A 3 történet a dekadens Földön,  majd egy harcok által feldúlt bolygón,végül Takeshi szülőbolygóján játszódik. Az emberiség bölcsőjében egy matuzsálem (matu) milliárdos fogadja fel Kovácsot magánnyomozónak, hogy derítse ki, miért lett öngyilkos. A második könyv a Peremvidékre kalauzol el minket, egy ásatásra, ahol marsi leletek találhatóak. És közben dúl a polgárháború, annak minden szépségével és nyomorával. Az utolsó regényben, Takeshi szülőbolygójára és katonai pályájának kezdetére látogatunk el, ahol  belecsöppenünk a főszereplő büntetőhadjáratába. Majd egy polgárháború kirobbantásának kezdetén találjuk magunkat, jakuzáktól, és hatalmasságoktól körül véve.

Ennyit a főszereplőről, a világról és a történetekről. Most leírom, hogy mi tetszett és mi nem a könyvekben. Nem lesz sok.

Ami tetszett. A főszereplő. Már a neve is egzotikus (japán és magyar). És igazi fasza csávó, aki a létező legkeményebb kiképzést kapta, és ebből sikeresen profitál.

Hangulat. A könyveknek valami veszett jó, magával ragadó hangulata van. A cyberpunk a stílusa a könyveknek, de nem ragadt le a számítógépek világában. Ezeket csak eszköznek használta az író. A helyszínek változatosak, látunk dekadens nagyvárost, Tatuin szerű sivatagot, hatalmas óceánokat. Járunk űrhajón és tengerjáró ladikon. Személy szerint a kedvenc részem a 3.-dik könyvben van, amikor az öntudatra ébredt robotokra vadásznak az erdős területen.

Ami nem tetszett. A főszereplő. A 3.-dik könyv végére domborodik ki igazán Kovács jelleme (csak a túlélésért játszani, minden más elv le van szarva) és ez annyira nem tetszett. Mondhatnám, hogy egy kis undorral a szám sarkában tettem le a könyvet, az első regénnyel nem is haladtam már olyan tempóban. Nem akarom leírni konkrétan, hogy mire gondolok, mert spoilers lenne, és hátha valaki még nem olvasta.

Az elszalasztott lehetőségek. Igazán ötletes dolgokat vett fel az író, de egészen a háttérbe tudja szorítani ezeket, pedig érdekelt volna jobban is. Például a marsi kultúra. Hogyan találták meg az emberek? Csak a legkézenfekvőbb kérdést tenném fel. Ugyan van róla minimálisan szó, de ez olyan téma lett volna a könyvben, amiben illett volna elmélyedni. Hogy még egyet említsek, a bálnák beszédét megfejtették az emberek. Lehet, hogy emlékezetem csal, de ez is mindössze egy bekezdésnyi volt a könyvben. Pedig lett volna benne potenciál.

Amit nem említettem, azok átlagos dolgok. A történetek nem különösebben érdekfeszítőek, nem dobjuk el tőle a hajunkat, nincsenek benne nagy csavarok. Ha meg is próbálkozik vele az író, a könyv felénél már sejtjük, hogy mi lesz a megfejtés. Akció is van benne, időnként nagyon jó, de van amikor teljesen idegen, és elképzelhetetlennek tartottam.

Összességében egy nagyon jó könyv sorozatot sikerült elolvasnom, bátran ajánlom a hangulata miatt mindenkinek, viszont nem érzem azt a könyvben (Valós Halál), ami miatt Philip K. Dick-díjat érdemelt.

Remélem a 3 könyvel nincs lezárva a sorozat, hiába csalódtam a 3.-dik végén a főszereplőben, olvasnék még egyet, amiben a marsi lények és kultúra van a középpontban.

Akkor most elmondanám magamnak, hogy nem sikerült végig néznem, és teljesen elveszítettem az érdeklődésemet a sorozat iránt valahol a 12.-dik rész környékén. Annyi hasonló ilyen animet láttam, és ez nem tudott újat nyújtani. Pedig lett volna benne potenciál, de valahogy még sem kötött le csak néhány rész erejéig, utána már csak szenvedtem vele. A tartalmát itt el lehet olvasni: AnimeAddicts.

Viszont megtanultam (a frászt tanultam meg, csak jó hantázni), hogy többet nem ígérek elöre semmit.

Emlékszel még Richard Dean Anderson legendás szerepére? Nem, most nem Jack O’Neill-re gondolok. Menj egy kicsit még visszább az időbe, úgy a 80-as évek közepére-végére. Igen, a MacGayver-re gondoltam. Ő volt az a filmvásznon, aki egy üres tejes dobozból, némi puskaporból, és az állólámpából kitépett elektromos vezetékből képes volt készíteni egy kisebb nukleáris fegyvert. Most kapj elő a kalapból egy kém filmet. Akár lehet James Bond is. Öntsd nyakon Miami forró, napfényes hangulatával, és máris kész van egy könnyed, humoros kém sorozat. Talán ezzel tudnám leginkább jellemezni a 2007-es év egyik meglepetését.

A sorozat midseasonra készült, amikor Amerikában “is” pangás van sorozatok terén, és csak az ismétléseket bámulják a sörhasú amcsik. Ide dobták be a sorozatot, sok reményt nem vártak tőle, de végül a nézők kajálták Michael Westen történetét, mint rendőr a csokis fánkot. Ennek a következménye az lett, hogy amíg az első évad 9 részes megrendelést kapott, addig a 2. évad már 16 részből állt, és nem a holtszezonba tolták be vetítésre.

Nézzük meg miről is szól a sorozat, amiről ódákat tudnék zengeni. Előre szólok, lehet, hogy spoiler is lesz tehát mindenki saját felelősségére olvassa tovább.

Adott egy kém, Michael Westen, aki a Közel-Keleten ügyködik éppen. A legutolsó akciója balul sült el, alig ússza meg ép bőrrel. Menekülésének célállomása Miami, ahol családja és az egykori IRA-s , barátnője – Fiona Glenanne – él. Itt tudja meg, hogy lebukott, mint kém, mert valaki, vagy valakik attól a kormányszervezettől aminek dolgozott, kiszivárogtatták kilétét.
Az FBI érdeklődését is felkelti, és megzsarolva régi barátját, Sam Axe-t állítják rá, hogy minél több információt kiszedjen belőle.
Michael ott áll a floridai nagyvárosban pénz és remény nélkül, elszigetelve egyedül, és több ügynökséggel a nyakán, akik ferde szemmel néznek rá, és próbálják el lehetetleníteni. Mivel az élethez a levegőn kívül mára a pénz is hozzátartozik, valamilyen munkát kell szereznie. Azonban hírlapot nem akar árulni, boltban pult mögött nem akar állni napi nyolc órát, ezért úgy dönt, hogy kihasználja az adottságait, és a megszerzett tapasztalatát. Eleinte ő maga keres olyan embereket, akik bajba kerültek, és némi pénzmag ellenében szeretnének megoldást találni a problémájukra. Később, ahogy egyre ismertebb lesz a neve, már barátok, ismerősök által keresik fel. Van olyan ügyfele, aki a helyi drog kartellel került összetűzésbe, de olyan is akad, akinek az apja festményét lopták el, és szeretné visszaszerezni. Így lesz belőle egy modern Robin Hood, aki minden esetben előrébb valónak tartja a leleményességet a nyers erőszaknál. Azonban nem ez az élet amire vágyik, szeretne újra kémként dolgozni, így saját nyomozásba kezd, hogy ki és miért ültette fel…és innen kezdődik Michael Westen és barátainak a története.

Michael Westen-t Jeffrey Donovan formálja meg, akinek a neve nekem nem mondott semmit a sorozat előtt. Szégyen, pedig sok sorozatban megfordult néhány rész erejéig. Pl: Crossing Jordan, Law & Order, Monk, The Pretender. Úgy érzem, hogy nagyon jól eltalálták vele a karaktert. Elhiszem neki, hogy képes egy doboz gyufából felépíteni az Eiffel torony mását.
Fionát, a harcias IRA amazont, Gabrielle Anwar játssza. Őt ismertem, bár sorozatot, vagy filmet nem tudtam társítani a nevéhez. Pedig jó néhány rész erejéig szerepelt a The Tudors-ban. Most ezt úgy írtam, mintha néztem volna azt, pedig nem. Számomra kicsit erős, hogy ő a fegyverbuzi a sorozatban, viszont jó bőr. És érezni a kémiát az általa megformált karakter, és Michael között.
Bruce Campbell alakítja Sam Axet, az egykori tengerészgyalogost, és szerintem ő a sorozat legismertebb neve. Játszott a nagysikerű Xena-ban és onnan jegyeztem meg, hogy ki fia borja.
Szóval a szereplő gárdával nincs gond, nem kezdő újoncokat toboroztak össze, mégha egyiket-másikat nem is ismertem.

A sorozat nagy pozitívuma, hogy folyamatosan narrálják, hogy mit-miért tesznek, egy adott szituációban miért éppen az a legmegfelelőbb a helyzet megoldására, amit csinálnak. Ettől teljesen hiteles tőle a történet.
Remek helyzet komikumok vannak benne, az állandóan dohányzó Michael mamájával – de tényleg; van olyan jelenet, amikor a mama tornázik, de közben ott lóg a cigi a szájában – vagy a súrlódások Fiona és Westen között, akik se veled se nélküled kapcsolatban vannak.

Miért merem ajánlani a sorozat bepróbálását? Mert gyönyörű helyen forgatják, pörgős akciók vannak benne, jó nagy adag humorral megspékelve, és rengeteg jó kocsi és jó nő szerepel benne részről-részre.

Már csak egy utolsó kérdés merülhet fel benned kedves olvasó, mégpedig az, hogy mit keres ez az ajánló egy scifi blogon. Michael Shanks miatt. Shanks ugyanis a 2. évadban szerepel, és eszméletlen jól alakítja a rábízott karaktert.  Jó volt általa egy kicsit nosztalgiázni.

Volt szerencsém múlt héten megtekinteni az Outlander című népi eposzt. Vagy filmet. Ha valakit részletesebben érdekel a tartalma, akkor a Ligthspeeden elolvashatja dzsejtnél.
Első blikkre azt mondanám, hogy ez a 13. harcos gyenge koppintása. Az jó volt, ez nem. Maximum egyszer nézhető, de nem tenném ki a dvd-t a polcomra.
De miért is?
Vannak benne nagyon jó dolgok. Például gyönyörű tájak, vikingek, kardok, és vér. De körülbelül itt ki is fullad a film. A történet marha erőltetett, és tele van logikátlanságokkal. Ez pedig nekem a halálom. Nem várom azt egy filmtől, hogy valósághű legyen – különben nem néznék és olvasnék fantasyt és scifit -, de azt igen, hogy lehetőleg ne legyen benne hülyeség. Ennek pedig nem sikerült eleget tenni.
Most spoileres részek következnek, tehát aki nem látta még az ne is olvassa tovább.

Kezdjük az elején:
Kainan túléli az űrhajó zuhanását, kimászik a partra, majd az elsüllyedt hajóból felhoz valami kommunikációs eszközt. Ez pedig kiírja neki, hogy a vaskorban van éppen, és valahol Norvégia területén. WTF? Ezt honnan a rákból tudta a komputer? Talán tudta, hogy a jövő társadalma milyen névvel fogja nevezni a különböző korokat, és azt is tudta, hogy milyen ország lesz majdan azon a területen? Nekem is kéne ilyen jósgömb, szarrá kereshetném magam.
Lépjünk tovább, azonban maradjunk ennél a szuper jósgömbnél. A főszereplő azt mondja, hogy most megtanulja a norvég nyelvet. Tanuld barátom. A gép néhány másodperc alatt a fejébe is plántálja a tudást. Ez az amin nem akadunk fent, ha egy scifit nézünk. Azon már inkább, hogy honnan a rákból volt meg a számítógép adatbázisában a norvég nyelv? Ez alapján arra lehet következtetni, hogy a idegenek ismerték a Föld helyzetét, és annak adottságait, népeit. Igen ám, de egy későbbi jelenetben maga Kainan mondja el, hogy fajtája minden bolygót leigáz, ami előnyükre válik. Akkor a Föld hogyan maradt ki a szórásból? Nehogy már a Moorwen-ek bolygója csábítóbb legyen a földi paradicsomnál?! Sivatag az egész.
És végezetül, ami legjobban piszkálta a csőrömet, amikor a főszereplő azt mondja, hogy a szörnyet maga hozta a vikingekre, mert az fellopózott a hajóra. Miért is hihetetlen, vagy inkább logikátlan? Mert érdekes módon a hajó és a szörny mérete időnként változik a film során. A film elején a hajó olyan nagy, hogy meglepne, ha a sárkányszerű ízé fel tudna lopózni rá. Kb. 3-szor akkora. Gondolom jól összehúzta magát a szörny, csak meg ne találják. Aztán az egyik víz alatti jelenetben már jóval nagyobb az űrhajó, itt már hihető a történet. Vagy csak kisebb lett a szörny? A vízesés jelenetnél egész biztosan. Addig valami hatalmas fenevadat mutattak, míg a vízesésénél elefánt méretű volt.
Ezek voltak a legbántóbb dolgok, de akkor még nem beszéltem arról, hogy a szörny hogyan képes megtámadni egy automata fegyverekkel felszerelt várost, és ott kiirtani mindenkit, vagy egy kopár, sivatagi világon élő lény, miképp képes gond nélkül úszni a víz alatt. De említhetném még az utód kérdést is.

Szóval ez egy gyenge másolata egy klasszikus filmnek, egy kicsit hosszú, egy kicsit savanyú, de nem is a miénk.

A rész rövid tartalma: Egy kisvárosi iskolában a lúzer diákok megtébolyodnak, és elkezdik gyilkolni a „menő” tanulókat. Sam és Dean beépül a tanári karba, hogy kiderítsék ki vagy mi áll a háttérben.

A továbbra csak az kattintson, aki már látta a részt, mert spoilerek tömkelege következik.

Ugyan messze még az évad vége, de előre bocsátom, hogy ez volt/lesz a leggyengébb rész idén. Kimondott töltelék rész volt, sok flashback-kel meghintve. Ráadásul nem is tetszett. És az írók elkövettek egy apró hibát. Ugyanis eddig az EMF-t tudták mérni a srácok, még akkor is, ha épp nem volt jelen a szellem. Ugyanis nyomokat hagy maga után minden szellem. Ez egy kicsit bántotta a szememet, de még elnéztem volna neki. Azonban azon már nem tudok túl lépni, hogy egyszerűen borzalmas volt a fiatal Dean-t játszó színész. Színészileg egyáltalán nem volt a topon, és külsőleg is volt néhány kifogásom vele szemben. A feje annyira elnyújtott volt, hogy csodáltam, hogy belefért a tv képernyőjébe. Nagyon unszimpatikus volt a gyerek. Ennél még a farkas is jobban nézett ki, mikor a nagymama ruháját magára öltötte. Egy kicsit csapongok, de vissza az írókhoz. Azt sem tartottam szerencsésnek, hogy a fiatal Dean megszégyenülve hagyta el az iskolát. Ráadásul nők által. Legyünk őszinték; eddig olyan képet építettek fel Dean-ről, hogy pont leszarta volna a kiscsaj picsogását. Erre fejet lehajtva somfordál el. Aham, persze.
Azonban erre a részre is akadt egy jó értelemben vett „állatság”, mert percekig röhögtem, amikor Dean a torna tanári szerelésben megjelent. Ez a szín összeállítás, és a fejpánt a fején haláli volt. Ráadásul minden sportok legjobbja a kidobós. No komment.
Szódával elment rész volt, nálam 10/4-es.
És most megyek megnézem a Sanctuary 1×06-ot. Talán írok róla holnap.

Ez az a sorozat, amit egyszerre gyűlölök és szeretek. Gyűlölőm, mert ha fény is derül valami apróságra, rögtön másik három kérdést vet fel. És szeretem…sok mindenért. A folyamatos feszültség keltés miatt, a rejtélyek miatt, a szerethető karakterek miatt, a gyönyörű képi világért, és lehetne sorolni még naphosszat. Azt hiszem egy igazán jó sorozatnak ezek az ismérvei.

Azonban az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem sokon múlott, hogy a 2. évad végén nem kapott a részemről egy hatalmas kaszát. Ugyanis ez volt a leggyengébb évad. Finoman szólva a tököm is tele volt azzal, hogy semmire nem kapunk magyarázatot, és valahogy az évad sem volt az igazi, ezért úgy döntöttem, hogy nem erőltetem azt, amit nem kell. Van elég más sorozat, amit nézhetek. De nem így történt. A feleségem unszolására elkezdtem vele a 3.-dik évadot, és azt hiszem nem bántam meg. Egy kis kitérő, de jelen pillanatban a Dr. House-al kapcsolatosan vannak hasonló érzéseim. Egész egyszerűen az előző évad annyira erős volt, hogy most csak önmaga árnyéka a sorozat.
Az előbbi gondolatfoszlány után vissza a Lost-hoz, és nézzük meg mennyire tudnak emberek rajongani érte. Emlékszem; az első évadnak vége volt, és azon a nyáron Görögországban nyaraltunk. Ott megismerkedtünk egy hasonló korú párral, és kiderült, hogy nagy Lost rajongók. De olyan szinten, hogy fejből idéztek jelenetet. De nem ám olyanokat, hogy Locke lehajolt megkötni a cipőfűzőjét, hanem ezt is ezerszer visszalassítva megnézték, és észrevették, hogy a 4.-dik és az 5.-dik fűszál között van egy apró Dharma logó a katicabogáron. Csak egy kicsit tartottuk betegesnek. Az az igazság, hogy még mindig annak tartjuk.

Most megpróbálkozom a lehetetlennel, és spoiler mentesen leírom a rész tartalmát. Tehát, Desmond neki áll Faraday anyját felkutatni, mert csak ő tud segíteni a szigetlakókon. Locke, Juliet és Sawyer információkat próbál kihúzni az elkapott emberekből, és Faraday-nek kezd összeállni a kép, hogy jelenleg melyik évben tartózkodhatnak a szigeten. És egy nagyon fontos dolog; meg tudunk a rész végén némi információt Charles Widmore-ról.
Remélem sikerült úgy felkelteni az érdeklődést, hogy közben semmit nem árultam el az aktuális részből. Személy szerint annyira nem tetszett ez a rész, de ennek az lehet az oka, hogy elég magasak voltak az elvárásaink. Ugyanis előzetesen más blogokba azt írták, hogy ez a rész 100%-on pörög, nincs egy csepp megállás sem. Valószínű ezt félreértelmeztem, mert rengeteg akciót vártam, ehelyett inkább sok duma volt. Nem mintha a párbeszédek nem vitték volna előre a történetet, csak nem ezt vártam. Erős átlagos rész volt. Fontos dolgot megtudtunk belőle, ami a későbbiekben magyarázatul szolgálhat néhány kérdésünkre. Bár, ha belegondolok, akkor két fontos dolgot is megtudtunk. De nem akarok belemenni az időutazásos témába, mert azt nem tudom megtenni spoiler nélkül. Szóval bátran ajánlom a rész megtekintését, de ha eddig nem nézted a Lost-ot ne ezzel a résszel kezdj bele a sorozatba.

Ha valaki nem tudná, hogy mi az a Supernatural, a Sorozatjunkie-ra írt ismertetőmet elolvashatja itten.

Történet röviden:

Sam és Dean egy különös haláleset nyomait kutatva jut el egy városba, ahol éppen Mágia napokat tartanak, azaz lépten-nyomon bűvészekbe botlanak. A gyilkosság igen csak emlékeztet egy vele egy időben bemutatott bűvész trükkre. De szerencsére ott vannak a srácok, hogy felgöngyölítsék az ügyet.
Ennyit lehetett elmondani spoiler nélkül.

Ebben a részben elkanyarodnak az évad főszálától, egy pár perc erejéig találkozhatunk Ruby-val. Nem árulom el, hogy mit akart, de az ő jelenléte sok jót nem ígér Sam-re nézve.
Kellemes rész volt, hiányoztak belőle a megszokott „vérfagyasztó” jelenetek, nem kellett félszemmel, a fotel háta mögül néznem. Szóval nem volt para egy kicsit sem. Ennek ellenére ütős kis részt hoztak össze, volt benne kellő adag feszültség, és humor. A legjobb jelenet az volt, amikor Dean bemegy a Főnőkhőz. Kellően jó szórakozást nyújtott eme rész is, ajánlom mindenkinek, hogy tekintse meg.

És végezetül egy szomorú hír: Elhunyt 58 éves korában Kim Manners, aki olyan sorozatoknak volt a producere a Supernatural mellett, mint az X-Akták és a Baywatch. Kim hosszú ideje küzdött már a rákkal és január 25.-én Los Angelesben végleg letette a fegyvert.

R.I.P.

Még néztem is, hogy senki nem akar kommentelni? Egy Cowboy Bebop-ot? Szerencse, hogy időnként megnézem az email fiókomat (itt is már két napja virrított, hogy kommentek érkeztek), és így feltűnt.

Bocsi, bocsi mindenkitől.