Galaxis Polgára

  

 

Richard Morgan nevével először az endless.hu-n találkoztam, The Steel Remains című könyve kapcsán.  Itt olvastam, hogy az írónak van sf-noir regénye, mit regénye, regény folyama.

 

Mikor rákerestem a Valós Halál-ra, igen ütős fülszövegeket olvastam a neten róla. Következő mozdulatom az volt, hogy bevágtam az asszony bookline-os könyvespolcára, hogy ez majd kell.

 

Eltelt néhány hónap, és bekeveredtünk kedvenc Anime könyvesboltunkba (azért kedvenc, mert 1 perc sétára van a lakástól) nézelődni, amikor megláttam a Valós Halált és a Törött Angyalokat. Feleségem rögtön mondta, hogy vegyem meg bátran. Dacolva az elemekkel megvettem, de olyan szerencsésen választottam ki, hogy melyik az első kötet, hogy a Törött Angyalok lett belőle.

 

Nem mintha gond lenne, mert azóta megvettük az első és harmadik részt is – természetesen a harmadikat sikerült előbb beszerezni és elolvasni – és nyugodt szívvel állítom, külön-külön is olvashatók a történetek. Bár a Valós Halál még hátra van. (azóta ezen is túl vagyok)

 

A három könyvet az egyszerűség kedvéért nevezzük Takeshi regényeknek. Mert így hívják a főszereplőt. Pontosabban Takeshi Kovacsnak. A Kovacs név és a regényekben felbukkanó magyar nevek onnan jönnek, hogy Morgan az egyetemi évei alatt, összeismerkedett egy magyar emigráns fiával, akit így hívtak. Már mint Kovácsnak. És ez rettentően tetszett neki. Még szerencse, hogy nem Orsóssal találkozott.

 

A főszereplő, egy levitézlett egykori kommandós, akinek tele lett a töke azzal, hogy minden nap az életét viszi a vására, kilép az Alakulattól. Saját sorsát kezébe véve, szerencsét próbál bűnözőként, zsoldosként, vagy magánynyomozóként. Ahogy a könyvekből meg tudjuk, annyira nincs a saját kezében a sorsa, mindig valamilyen hatalmasság sakk táblájára keveredik, ahol ő a csali, vagy az adú ász. De az biztos, hogy tipikus lúzer, minden féle high-tech cuccal felspécizve, és a világ legkeményebb katonai kiképzésével a háta mögött.

 

A világ nagy előrehaladott, igazi cyberpunk. Az embereknek tudattokjuk van, melyet halálukkor átültetnek egy másik testbe, és élnek, mint Marci hevesen. A klónozott, vagy mások által levetett testeket a könyvben úgy veszik, hordják az emberek, mint mi a ruháinkat. Ráadásul a testeket át meg átszövi a különböző beültetet mütyük huzalozása. Morgan világában nem repkednek űrhajók az űrben (kivéve a gyarmatosító és a rendszer hajókat), mert tűnyalábbal átlövik az emberek tudatát egy másik bolygóra. Úgy képzeld el, mint amikor a wifi-s laptopra lehúzod a legújabb Harry Pottyer kalóz változatát. Annyi a különbség, hogy itt az emberi tudatot lövik fel az éterbe, és a kiindulási ponton marad egy üres testburok, míg az érkezési ponton előkészítenek egy másikat, ahová majd letöltődsz.

 

A 3 történet a dekadens Földön,  majd egy harcok által feldúlt bolygón,végül Takeshi szülőbolygóján játszódik. Az emberiség bölcsőjében egy matuzsálem (matu) milliárdos fogadja fel Kovácsot magánnyomozónak, hogy derítse ki, miért lett öngyilkos. A második könyv a Peremvidékre kalauzol el minket, egy ásatásra, ahol marsi leletek találhatóak. És közben dúl a polgárháború, annak minden szépségével és nyomorával. Az utolsó regényben, Takeshi szülőbolygójára és katonai pályájának kezdetére látogatunk el, ahol  belecsöppenünk a főszereplő büntetőhadjáratába. Majd egy polgárháború kirobbantásának kezdetén találjuk magunkat, jakuzáktól, és hatalmasságoktól körül véve.

 

Ennyit a főszereplőről, a világról és a történetekről. Most leírom, hogy mi tetszett és mi nem a könyvekben. Nem lesz sok.

 

Ami tetszett. A főszereplő. Már a neve is egzotikus (japán és magyar). És igazi fasza csávó, aki a létező legkeményebb kiképzést kapta, és ebből sikeresen profitál.

Hangulat. A könyveknek valami veszett jó, magával ragadó hangulata van. A cyberpunk a stílusa a könyveknek, de nem ragadt le a számítógépek világában. Ezeket csak eszköznek használta az író. A helyszínek változatosak, látunk dekadens nagyvárost, Tatuin szerű sivatagot, hatalmas óceánokat. Járunk űrhajón és tengerjáró ladikon. Személy szerint a kedvenc részem a 3.-dik könyvben van, amikor az öntudatra ébredt robotokra vadásznak az erdős területen.

 

Ami nem tetszett. A főszereplő. A 3.-dik könyv végére domborodik ki igazán Kovács jelleme (csak a túlélésért játszani, minden más elv le van szarva) és ez annyira nem tetszett. Mondhatnám, hogy egy kis undorral a szám sarkában tettem le a könyvet, az első regénnyel nem is haladtam már olyan tempóban. Nem akarom leírni konkrétan, hogy mire gondolok, mert spoilers lenne, és hátha valaki még nem olvasta.

Az elszalasztott lehetőségek. Igazán ötletes dolgokat vett fel az író, de egészen a háttérbe tudja szorítani ezeket, pedig érdekelt volna jobban is. Például a marsi kultúra. Hogyan találták meg az emberek? Csak a legkézenfekvőbb kérdést tenném fel. Ugyan van róla minimálisan szó, de ez olyan téma lett volna a könyvben, amiben illett volna elmélyedni. Hogy még egyet említsek, a bálnák beszédét megfejtették az emberek. Lehet, hogy emlékezetem csal, de ez is mindössze egy bekezdésnyi volt a könyvben. Pedig lett volna benne potenciál.

 

Amit nem említettem, azok átlagos dolgok. A történetek nem különösebben érdekfeszítőek, nem dobjuk el tőle a hajunkat, nincsenek benne nagy csavarok. Ha meg is próbálkozik vele az író, a könyv felénél már sejtjük, hogy mi lesz a megfejtés. Akció is van benne, időnként nagyon jó, de van amikor teljesen idegen, és elképzelhetetlennek tartottam.

 

Összességében egy nagyon jó könyv sorozatot sikerült elolvasnom, bátran ajánlom a hangulata miatt mindenkinek, viszont nem érzem azt a könyvben (Valós Halál), ami miatt Philip K. Dick-díjat érdemelt.

Remélem a 3 könyvel nincs lezárva a sorozat, hiába csalódtam a 3.-dik végén a főszereplőben, olvasnék még egyet, amiben a marsi lények és kultúra van a középpontban.